Dr. Bartanusz Attila: Amikor...

Amikor fény és árnyék borzongva ölelkezik,
Amikor a kishitű világ félve, riadtan örvendezik,
Amikor fekete fátylat von a dermesztő sötétség,
Amikor annyi szépet s jót firtat a szörnyű kétség.

Amikor hosszú vándorút után megpihen a fáradt,
Amikor a legkisebb patak is zúgó hatalmassá árad,
Amikor hangja van a hosszú, szótlan némaságnak,
Amikor naponta magamnak szólok, vágyakozva várlak.

Amikor a némaságot a hangos kacagás hessegeti,
Amikor a szenvedést a meredek szárnyalás fedi,
Amikor a kimondott szó olyan bájosan csilingel,
Amikor egy apró kis szív erre pirulva halkan felel.

Dr. Bartanusz Attila: Mikor lesz...?

Kopogás nélkül betoppant az ősz hírnöke,
Fejem gondolatokkal, szívem érzésekkel tele,
Hiába keveri a port a szeptemberi forgószél,
Eredmény nélkül riogat az eljövendő, majdani tél.

Szívemben, lelkemben a nyár fénye, melege,
Színültig töltve az érzelmek csillogó serlege,
Üzen a nyár, kinyújtja simogató meleg kezét,
Várom már, a kedves mikor hajtja keblemre fejét.

Mikor meri kimondani a mindent oldó varázsszót,
Mikor ér a csúcsra a jelzés, amit az élet fába rótt,
Mikor lesz a csendnek is üzenő, hatalmas hangja?

Dr Bartanusz Attila: Te mondtad…


Te mondtad, az őszben is lehet nyár, kedves melegség,
Lehet zimankós hideg, köd, de lehet felhőt törő fényesség,
Lehet a szónak, hangnak hullámzó, dúdoló gyönyöre,
Lehet, vagy biztosan így van, angyal szállt a földre.

Nos az égre tekintek az őszi napsugárban szépet látok,
Arcomat melegítve, újra a hívó szóra, a csodára várok,
Látom a sugarak táncát, hallom a levél zizzenését,
Ilyenkor irigylem, megvallom, irigylem mások szerelmét.

Dr. Bartanusz Attila: Ma megint

Néma fehérséggel dermesztő hideggel terpeszkedik a január,
Fehérségével mindent megtisztítva, újra áhitattal vár,
Dermedtségében pompázva az új tavasz eljövését súgja,
A tél tündére kézenfogja a tavaszt, lantnak pendül a húrja.

Nos, a fagyos tél jelenleg az Úr, de mi tudjuk lassan elindul,
Némaságában pompásan egy messzi harang csendesen kondul,
Áhítatot, tiszteletet parancsol halkan foszló giling-galangja,
Minden évben újra szól ilyentájt a dicséret szép hangja.